Miért kezdtél fotózni? 
Régebben szenvedélyesen gyűjtöttem az orchideákat. Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy valaha képes lennék fotózni. Szükségem volt viszont egy kamerára, hogy részletesen dokumentálni tudjam az orchidea fajokat. Idővel a hobbi szenvedéllyé, majd a vadvilág makrofotózásává fejlődött.

Kik segítették a fotózásban az első lépéseidet? Volt példaképed? 
Az első mentoraim a Macroclub közösség tagjai voltak. Tőlük sok támogatást kaptam a kezdeti időszakban. Nagyon sok fotóst csodálok – köztük magyarokat is!

Miért éppen a természetfotózást választottad?
A fotózás iránti szenvedélyem egyre nehezebbé tette, hogy egy unalmas irodában dolgozzak. Végül felmondtam, és teljes állásban kezdtem fotózni. Ez a döntés egy teljesen új fejezetet nyitott az életemben, ami tele van utazásokkal, felfedezéssel és azzal a lehetőséggel, hogy abból éljek, amit igazán szeretek csinálni.

Másképpen utazol-e, amióta tudatosan fotózol? Milyen helyeket keresel mostanában? 
A fotózás egy teljesen újfajta utazási élményt adott – még a saját hazámon belül is. Régen inkább külföldön vagy tengerpartokon nyaraltam, most viszont az eldugott, csendes, ember által kevéssé látogatott tájakat keresem. Néha visszatérek ugyanarra a helyre, ha valami konkrét képet szeretnék megvalósítani. Szeretném felfedezni a természet ismeretlen, gyakran elfeledett zugait.

Nemrégiben Dagesztánban jártál. Mi vonzott oda fotósként? 
A madarak miatt utaztam Dagesztánba. Korábban pusztán a szépségük miatt fotóztam őket, de ez az út mindent megváltoztatott. Egy ornitológus csoporttal ragadozómadarakat számoltunk, és távoli területeket térképeztünk fel. Ez az élmény új nézőpontot adott – ráláttam, milyen törékeny és zord világban élnek a madarak, és milyen küzdelmek árán tudnak csak életben maradni.

Tanítasz is természetfotózást. Kik a tanítványaid, és milyen módszerrel dolgozol? 
Nagyon szeretek tanítani. Az esztétikai, művészi megközelítésre helyezem a hangsúlyt – arra, hogy a résztvevők megtalálják a saját látásmódjukat. A tanítványaim között vannak teljesen kezdők és tapasztalt fotósok is. Időnként ismert kollégáknak is segítek portfólióválogatásban. Sokukkal évek óta együtt dolgozom – orvosok, biológusok, ökológusok, természetvédelmi szakemberek. Nagyon sokszínű és inspiráló közösség.

Mennyire fontos számodra a madárfotózás a portfóliódban? 
A madárfotózást csak nemrégiben kezdtem el igazán, így még mindig nagy kihívást jelent. Meg kell tanulni a viselkedésüket, és azt is, hol lehet őket megtalálni. Ehhez rengeteg türelem és tudás kell.

Mi a legnehezebb a madárfotózásban? Van kedvenc madárfajod? 
A legnagyobb kihívás az, hogy kiszámíthatatlanok. Állandóan változtatják a helyüket, és rendkívül félénkek – órákba is telhet, mire egyáltalán meglátok egyet. Az utóbbi időben a pelikánok érdekelnek. Egyszer láttam őket halászni – lélegzetelállító volt. Akkor még fogalmam sem volt, hogyan lehet egy ilyen jelenetet rögzíteni egy hatalmas tavon. Évekkel később, amikor megvettem az első drónomat (amit akkoriban még alig tudtam használni), megint szemtanúja lettem, ahogy százával hajtják a halakat a sekély vízbe. Teljesen lenyűgözött a látvány, nem is vettem észre, hogy merül az akkumulátor. Kishíján a tóban landolt a drónom.

Te magad is aktívan versenyzel. Miért szeretsz pályázni? 
Szeretem a versenyszellemet, arra motivál, hogy fejlődjek. Leginkább makrofotó kategóriákban indultam eddig. Egyszer beneveztem azonban egy képet egy szajga antilopról a National Geographic Russia pályázatára, amellyel számomra teljesen váratlanul elnyertem a fődíjat. Hosszú ideig el sem akartam hinni, hogy valóban én nyertem.

Zsűrizni is szoktál fotópályázatokon. Miért vállalod ezt a szerepet, és mit keresel egy igazán jó képben? 
Nagyon élvezem a zsűrizést. Ilyenkor más szemmel nézem a fotókat, de közben megmaradok fotósnak is. Azokat a képeket szeretem, amelyek elmesélnek valamit. Érdekelnek a szokatlan nézőpontok, de a túlzottan manipulált, agyonretusált fotókat nem kedvelem. Azt mondják, szigorú zsűritag vagyok. :)

Mennyire vagy aktív a fotós közösségben? Inkább az együttműködés vagy a verseny dominál? 
Nagyon aktív vagyok, sok szervezettel dolgozom együtt, de a legtöbb időmet az Orosz Természetfotósok Szövetsége (Union of Wildlife Photographers of Russia) köti le. Tavaly egy bányavállalat kért fel, hogy szervezzek fotóexpedíciót az egyik telephelyükhöz közeli nemzeti parkba. Nehezen megközelíthető, távoli vidék volt, és mi fotókkal akartuk dokumentálni a tájat. Most arról álmodom, hogy hasonló projekteket valósítsak meg más nagy cégekkel is. Ezekben az együttműködésekben a fotósok nem versenytársak – mindenkinek megvan a maga feladata, és közösen dolgozunk egy közös célért.